Zorba

"Főleg üzletemberek vesznek igénybe kísérő szolgálatra olyan lányokat, akik elkísérik őket a hivatalos rendezvényekre partnerükként, barátnőjükként. A lányok szolgáltatása legtöbbször csak a kíséretre terjed ki, de külön megállapodás tárgyaként hajlandóak a szorosabb kapcsolatfelvételre is."

A Zsibvásáron szerzett tapasztalatok kiemelkedő története kétségtelenül Zorbához fűződik.

Egy szép tavaszi napon arra ébredtem, hogy a Bazi nagy görög lagzi egyik epizódjának szereplőválogatásakor fennmaradtam a rostán.

Érdeklődéssel olvastam a rövid, bizonytalan mondatokat arctalan látogatómtól.

Nem akartam gyötörni a magyar nyelv szépségeit  felvonultató szövegáradattal, igyekeztem pár mondatban érthetően válaszolni.

Fetasajtárusunk díjazta, hogy a magyar mellett görög köszöntésére én is hasonlóan reagáltam és szótárazni kezdtem az alap mondatokat, szavakat.

Az írásbeliség a körülmények miatt hamar szóbeli kommunikációra váltott, ami igencsak vicces volt - tényleg jók a magyar szinkronok, történetem szereplője, mintha a lagzis filmből lépett volna ki, úgy beszélt magyarul. Én nagyon jól szórakoztam  - magamban - amúgy meg tényleg jól esett a görög hódító szövegét hallgatni - pont, amire úgy vágyna egy NŐ, amitől egy kicsit meg lehet szédülni, igazi hódító, stb.

Delikvensünk álmaim pasija is lehetett volna, ha.... meg nem látom a fényképét.... (És itt jegyzem meg - mindig az első megérzés a jó...) - ahonnan egy idősödő úriember tekintett rám.

Gondolkoztam mi tévő legyek, lehet csak előnytelen a fotó, és lehet élőben nem is olyan "öreg", mint amilyennek nézem, no meg ugyebár barátosné is biztatott, ha valamit el akarok érni, ahhoz tenni is kell = tessen randizni, azt majd lesz valahogy.

Zorba tipikus görög, életvitelét tekintve mindenképp, rendszerint este 11 körül jutott odáig, hogy beszélgessen velem, de mivel ezt az első bejelentkezése óta következetesen megtette - mi több, még napközben is jelezte, ha eszébe jutottam - úgy gondoltam lessük meg egymást élőben.

Én kész voltam, amikor megláttam... Jött felém vigyorogva a bevásárlóközpont aulájának zaját túlkiabálva: JASSZUUUU... én meg álltam ott és szerettem volna láthatatlanná válni, de nem menekülhettem az öregembertől aki közelített felém....

Zsibvásáros paraméterei között megadott 47 szerintem nem a kora, hanem a születési éve.... (ez éppen 3 -mal több megélt évet jelent, mint apukám életkora, ami nálam társügyileg nem gyerebe....)

Tudtam, hogy nyomulni fog, hogyne tenné, jártam már a görögöknél párszor, génjükből fakad ez a viselkedés, pláne ha szimpatikus nekik valaki, akkor nincs határ.

Nagyon kínosnak éreztem azt az időt, amíg elszürcsölgettem a kis gyümölcslevemet, a hülye lelkem nem engedte, hogy vérig sértsem azzal, hogy otthagyom...

De finoman mondtam neki, hogy nálam ez nem pálya, (annak ellenére, hogy gondtalan életem lehetne valaki mellett, mindenféle extrával....), az általa elmondottak alapján azt éreztem, hogy kísérő szolgálat az, amilyen szerep várhat Zorba mellett bárkire is: lehessen vele reprezentálni, jóval fiatalabb legyen mint Ő, és a pénzért cserébe ne gondolkodjon azon, hogy mi miért van.

Szépen elköszöntünk egymástól, szigorúan baráti alapon felajánlotta, hogy segít a nyaralásunk megszervezésében, bárhová is mennénk görögbe, csak szóljak neki.

Ódzkodtam a dologtól, de mivel a nyár folyamán többször is megkérdezte, hogy na kitaláltam -e, hogy hová megyünk (időközönként felhívott, hogy megtudja mi van velem, váltottunk pár szót), végül vettem egy nagy levegőt és a nyaralásunk közeledtével tárcsáztam Zorba számát.. (Mondom én, hogy mindig az első megérzés a jó.... nem hiába tartottam attól, hogy szívességet kérjek...)

Hűűűű hát nagyon örült, hogy kerestem, mondta kit hívjak a melyik utazási irodánál, hivatkozzam rá. - Hivatkoztam, de a katalógusárat nyögték be kedvezmény nélkül. Telefon Zorba -nak, hogy mi a szitu. Mondta OK, intézkedik... Nem sokkal később visszahívott, hogy  amit kinéztem, oda nem tud kedvezményt szerezni, de Santorini nekem + 3 főnek 1 áráért. Ekkor még örültem, azonban elhangzott egy mondat: de akkor ezért cserébe egy teljes éjszaka, amikor vele vagyok és higgyem el, nagyon jól fogom érezni magam, mert Ő tudja mi kell nekem...

Mikor ezek után  azt találtam mondani, hogy nem jó az az időpont amikor Santorinire mehetnénk, felháborodottan közölte, hogy márpedig Ő majdnem félmillió forintot spórolt volna nekem, kvázi milyen hálátlan is vagyok én....

Azóta legalább tudom, hogy van, akinek minden egyes velem eltöltött éjszaka 500.000.- Ft - ot is megérne :-))))

"A pénz minden? Legfeljebb azt lehet megvenni rajta, ami drága, de nem azt, ami értékes."