Szerzőink egy társkereső oldalon "találkoztak" először. Közös magányuk és az ottani "beszélgetések" építették barátsággá kapcsolatukat. Együtt éltek át egy gyötrelmes-szép kalandot, melyről sok írás, gondolat, fotó emlékezik. Most ezek közreadásával szeretnénk minden, hasonló bánatokkal küzdő ember számára reménységet, erőt nyújtani. Mindezt közös szerkesztésben, szeretettel és tisztelettel fordulva az Olvasók és egymás felé.
2012. szeptember 24., hétfő
Így is szeretlek
Szerelmes verset írnék Neked.
De nem tudom a versbe hogy rejtselek.
Nem tudhatja senki,csak Te meg Én,
hogy mennyire, mennyire szeretlek.
Piros virágot küldenék Neked.
De tudom, a vers váza nem lehet.
Küldenék milliónyi piros rózsát,
közöttük pedig a lelkemet.
A csókomat, ezerszer adnám Neked.
De a versnek szája nem lehet.
Így csak betűkkel ide leírom,
hogy kívánom a testedet, lelkedet.
Minden pillanatom élhetne Neked.
A jövőmet ígérhetném melletted.
De annyira, annyira rövid az élet,
hogy azt ketté törni nem lehet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)