"A mai kor paradoxona
Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink;
Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk;
...
Ez a kor a gyorséttermeké és a lassú emésztésé.
A magas embereké törpe jellemmel.
A hatalmas profitoké és sekélyes kapcsolatoké.
Olyan időket élünk, amikor rengeteg minden van a kirakatban, de semmi sincs a szobában."
(Tendzin Gyaco, a XIV. Dalai Láma)
1.) 2012. május 29.
Amikor az egyik fél nem visszaváltható, a másik pedig nem független, mert van gyereke és szabad élettere
velük is-nélkülük is, így rendelkezik azon idővel, amivel a másik nem, mert a
múltbéli kötelezettségek a munka révén oly mértékben terhelik a jelent, hogy
abba nem fér bele a jövő.
Miközben igyekszik végtelen türelmet gyakorolni,
pedig egyre inkább érzi, hogy ha ez így marad, a romjaiból kell, hogy a másik összeszedje, ha majd a jelenben időt tud szorítani egy lehetséges jövőre, mialatt két lábbal a földön kizárólagosságot szeretne: nem a másik minden percének a lekötését, hanem szoros-tartós kapcsolatot, ahol mindkét fél megélheti saját autonómiáját.
És akkor a nő türelmetlen?, vagy a férfi túl el-lefoglalt.
Hol van vajon a két halmaz azon metszéspontja, amiben a valós elemek helyet kap(hat)nak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése