"Aki
szeret, annak hallgasd meg gondját,
Mosolyogva szeresd és öleld naponta át,
Mert különben bizony majd megöleli más,
S akkor hidd el, ezért nem ő lesz a hibás.
A kölcsönös szenvedélynek tűzboglya
Okosan táplálva biztos meleget adhat.
De ha túlszítod, ott semmi sem marad,
Mert épp olyan, mint a költői hasonlat.
Ha szép,nem számít értelmetlensége,
Akárcsak megigéző nőd értetlensége.
Egy porszem néha Világot jelenthet,
Vagy a szál virág az egész kék eget.
Fogd föl ésszel ezen végtelent,
S egy percben élj évezredeket.
Mikor szívünk ettől új életre kél,
Magányunk sötétje is megtörék."
Mosolyogva szeresd és öleld naponta át,
Mert különben bizony majd megöleli más,
S akkor hidd el, ezért nem ő lesz a hibás.
A kölcsönös szenvedélynek tűzboglya
Okosan táplálva biztos meleget adhat.
De ha túlszítod, ott semmi sem marad,
Mert épp olyan, mint a költői hasonlat.
Ha szép,nem számít értelmetlensége,
Akárcsak megigéző nőd értetlensége.
Egy porszem néha Világot jelenthet,
Vagy a szál virág az egész kék eget.
Fogd föl ésszel ezen végtelent,
S egy percben élj évezredeket.
Mikor szívünk ettől új életre kél,
Magányunk sötétje is megtörék."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése