Hogy ki milyen beállítottságú abban az adott helyzetben, attól függően keres mély, tartalmas kapcsolatot, vagy épp szikrát szalmalánggal.
Hozok ehhez egy idézetet, ami egész jól szemlélteti ezt a lelki sérült szindrómát.
"Egy hosszú párkapcsolat után jó időnek el kell telnie ahhoz, hogy az illető lelkileg készen álljon egy új párkapcsolatra.
Ha nemrég szakított, valószínűleg veled vigasztalódik, illetve növeli a kapcsolatában megtépázott önbizalmát, de minimális az esély arra, hogy egy hosszú kapcsolat után rögtön megint egy hosszú kapcsolatot akarjon.
Természetesen senki sem szereti azt gondolni magáról, hogy érzelmileg kihasznál másokat, így az ugródeszkások is valóban úgy hiszik, érzelmeik őszinték. Ne dőlj be nekik, érzelmileg beszámíthatatlanok, sérült emberek, akiknek idő kell a gyógyuláshoz. Nem a te dolgod meggyógyítani őket."
Én ezzel tökéletesen egyetértek, mert egy-egy szakítás, elválás után kell a pihenő és hát kinek milyen hosszú időszakra, az egyénenként más-más lehet.
Aztán jön az az időszak, amikor az ember Úgy érzi!!!, de csak Úgy érzi!, hogy kész egy új kapcsolatra, amikoris tulajdonképpen még nincs kész rá és tévútra megy, ha belevág valamibe hirtelenjében. Ilyenkor szokta az ember óhatatlanul is rohanni és siettetni a társkeresést, lásd gyorstalpalós tanfolyamon végzettek társkeresése. Ekkor válogatni sem igazán válogatunk, sokszor olyan aki-kapja-marja, viheti bárki, nehogy lemaradjunk valamiről effektusba helyezkedünk.
Pedig ha ezt az időszakot túléljük, akkor leszünk igazán kész egy tartós, meghitt és szoros kapcsolatra, de végül is mire eljutunk idáig, akkor már annyira nem is lesz sürgős a dolog, vehetjük akár komótosra is.
Mert a lényeg ilyenkor már inkább az lesz, hogy az a másik meg is maradjon nekünk, minél
tovább és ezért készek vagyunk várni is, türelmet gyakorolni.
Szóval hegyek és völgyek, meg ugródeszkák a társkeresési gyorstalpalós tréning során. De végül is ki, mit is keres, azt fog találni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése