Lankadatlan

Szeretném elmondani neked, milyen is mikor nem vagy velem,
mikor úgy ébredek reggelente, mintha itt lennél mellettem.
Mikor egymás szemébe nézve, önmagát látja az ember,
hiszen hiszem, hogy nekem Te vagy a másik felem.

Ezért kereslek, hiányollak gondolatban számtalan,
hogy tudjad, s tudjam mit ér a földi lét általad.

Arcod és tekinteted ölelő érintése nélkül
gondolati szavaim lassan elfogynak,
míg nem egy marad csak,
mi ki, s elmondja majd:

.  .  .  .  .  .  .  .  .