2012. május 28., hétfő

A tartós párkapcsolat titka


 
A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban, de ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra.

Ezen közhelygondolat alapján bennünk van valahol mélyen: a türelem, a kitartás, a kedvesség, a szenvedély, a gyűlölet, a nemtörődömség, a felszínesség, a türelmetlenség is ugyanúgy, mint a szomorúság, vagy a mosoly.

És mindegyik emberi tulajdonsághoz kell valaki, aki azt ki-, előhozza belőlünk, hogy átéljük, érezzük általa és vele együtt.


Amikor két ember találkozik, kapcsolatba kezd, az azt jelenti, hogy két élettér találkozik egymással. Ezt összehangolni nem egyszerű dolog, hanem nagyon is bonyolult, mert mindkét fél egy külön világ önmagában, két rejtelmes világ hosszú múlttal és végtelen jövővel a jelenben. Azonban ahogy a kapcsolat egyre meghittebb, egyre mélyebb lesz, amikor a középpontok találkoznak a szerelem csendjében, akkor a felszín, a külsőségek, távolságok is elkezdhetnek összekapcsolódni egymással.

"A paradoxon, az állítások egy olyan halmaza, amelyek látszólag ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük."
"Frusztráció: Szabad akarat végrehajtásának megakadályozása miatt megélt kudarc; olyan érzelem, amit egy cél elérésének lehetetlensége miatt érzünk."

Viszont ha képes vagy feloldani magadban az érzelmek okozta feszültséget, a lehetetlenség érzését, a látszólagos ellentmondásokat, akkor máris megszűnt azon társkeresési paradoxon, hogy a másik mellett miképp őrizd meg az önállóságodat, mert a nők sem kedvelik, ha a férfiak elvárás szintre emelik az alkalmazkodást, vagy épp megszokásból igyekeznek mindent elintézni helyettünk, kezelni a helyzeteket sablon alapján.

Ha megtalálod mit érzel, mivel kapcsolatban, akkor meg fogod látni azt is, hogy azt mi váltotta ki, mi okozza, miképp teheted pozitívvá, hogy ne frusztrációt okozzon, hanem átlendítve a holtponton előbbre vigyen.
  1.   mit érzek, arról mit gondolok és mi a legelső tett, amit gondoltam válaszként az érzésre.
  2.   kezelni az érzést és vele együtt a tettet is, tehát kontroll alatt a gondolat, amire válasz a tett, hogy a kívánt érzelmi állapotba kerülj.
  3. mert ha át tudod fordítani pozitívvá a dolgokat, akkor eredményes lehetsz, önmotiváció, önbizalom.
  4. ami által mások érzéseit is meglátod, illetve befolyásolni tudod, hogy a kellő érzelmi szintre kerüljön pozitívan.
  5. így leszel képes arra, hogy kapcsolatot létrehozz és hosszútávon fenntarts, feloldva mind magadban, mind a másikban a paradoxonokat, a frusztrációt.

Miközben nem felejted el, hogy az egész egy körfolyamat és mihelyst elértél a csúcsra, kezdheted elölről, mert ismét fel kell tudnod ismerned saját érzéseidet, megkülönböztetve azt másokétól, mert egy-egy mások által neurotikus, vagy épp problematikus szintnek nevezett elakadási pontnál újra és újra végig kell zongorázni az egészet, hogy működjön és úgy működjön, hogy az energiát vagy saját magadból veszed, vagy töltődsz a másik feled által. 

Mert pontosan tudod, hogy ha a hasonló alap mellett, a hiányosságoknál kiegészítitek egymást, akkor ha ott helyben nem is, de előbb-utóbb meglesz a nyugalmi pont, amikor megtaláljátok egymást és minden téren meglesz az összhang és egy idő után egyre könnyebben és hamarabb rakod össze a mozaikokat, amikoris megy az óra, a körfolyamat, forognak a fogaskerekek az önmaguk hiányosságában, tökéletes összhangban harmonizálva.

Mint a yin-yang szimbólum, ahol is a két azonos forma pontosan egymásbaillően, ugyanakkor hiányosságuknál kiegészítve is egységet alkotnak.

 
Mert a szerelem akkor marad fenn, ha fentről lenézve is fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepüket: szülők, munkatársak, barátok, szomszédok, testvérek... egymásnak pedig lelki társak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése