4. Az álcahálós

Magyarázatra egy igaz szó sem szorul, mégis néha visszaolvasom magam, hogy tudjam, milyen eszméket igyekszek népszerűsíteni eme sorok által, mert gyorsabban butulok, mintahogy őszülök.

Ahogy nem mind arany, amit lopnak, úgy a látszólag, mások számára nem érthető, nem értelmezhető dolgok sem mindig hazugságok, elvégre akit érint az pontosan tudja mi a valóság, mert itt-ott és amott megbújik minden a sorok mögött, ha nyitott szemmel járunk és tán a nézésen túl még látunk is.

"- Hát Te ki vagy? - kérdezte a kisfiú a belépő nőtől.

- Ő egy angyal! - felelte azonnal a terem végéből egy halk hang, mire a nő odanézett és egy tiszta tekintetű kisfiút látott.

- De hisz angyalok nem is léteznek! Megint butaságokat beszélsz! Maradj a saját álomvilágodban! - szólt határozottan a kisfiúra a nevelőnő.

- Szia. Te látsz engem? - kérdeztem tőle mosolyogva és odamentem hozzá.
- Igen. Látlak."

Ha társat keresel, a másik feled, a nagybetűs Őt, akkor fejlődnöd, változnod kell. A személyiségfejlődés alapja pedig, hogy látom ki vagyok, illetve látom Te ki vagy és miután az egyéniség ott kezdődik, ahol az összehasonlítás véget ér, így különbséget téve a Te és Én között, tudok fejlődni.

Attól, hogy Te nem látsz, én még hadd ne legyek vak.

A helyzet ugyanis nem oly egyszerű, mint annak tűnik elsőre, mert meglátásom szerint egy kapcsolatot sem nem hazugságra, sem nem őszinteségre kell építeni, hanem saját magunkra.

És ha valaki úgy van Önmagammal jóban, hogy képzavart kelt a másik félben azáltal, hogy bár borzalmasan közvetlen, kedves és nyílt tud lenni, őszintesége-nyíltsága mégis abban nyilvánul meg, hogy a másik fél, használva logikai képességét, feloldja a látszólagos paradoxonokat és megtalálja Őt a mások számára falsnak tűnő adatok között, akkor azt így kell elfogadni.

Elvégre ha ámblokk, az egész embert néznénk Egyben és nemcsak az adatlapot kontra fénykép vizsgálnánk, hanem olvasnánk és értenénk is a sorokat, a mögöttes tartalmat, akkor ahogy én meglelem a sorok mögött a másik felem, úgy ő is rámtalál.hat És ebben ez a szép. 

Nem a keresgélés a paramétertáblázatban, hanem a sorok közötti-mögötti Találás.

 

Tudom, Marslakó vagyok, zöldülök is rendesen, mikor online vagyok itt-ott, de talán pont ebbéli földönkívüli rendellenességem okán jön be a hasonló gondolkodású Férfi, elvégre jómagam is fogyatékos lennék. Agyilag biztos.

Quasimodo meg a maga tökéletlen tökéletességével van, akinek igenis vonzó és sármos lehet, mert a kinézet nem minden, csak tudj békében lenni önmagaddal a külsők, a hibák, hiányosságok ellenére is.

A magamról írtak így mindig rövid, s tömör, szimplán értelmetlen zagyvaszöveg, idézetek saját gondolatok nélküli tömkelegének tűnnek, ahol a felsorolások, az ellentmondások az érzelem nélküli halmazok metszéspontjában sem oszlanak semmivé, így nem csoda hogy sokan nem tudják kiszűrni vajon van-e valami belső érték a sorok írójában.

Óperencián és fényképen túl, szexepilen innen, ahol még Bolond Istók is aztat mondja, hogy "Nincs ostobább, mint a külső idombul belbecsre vonni következtetést.", mit is mondhatnék?
Paff. A bűvös sárkány. Házi kiadásban, mikor TippMix módjára, találgatva írogatnak össnye-vissznya, hátha valaki belefut és bejön a tutti.

Én meg csak hangosan magamban mormogva ilyen szövegekkel tudom, hogy most már nem rúgok öngólt, mert. 

Mert igaz, hogy teste petyhüdt, izmai igen csököttek, de lába azért földig ér, főleg a bal. Jobb fülére már alig lát, balra pedig szelektív, miközben hölgyszemmel nézve sármos s okos meg karizmatikus félisten, pedig varacskos varangyként ijesztőn csúf a belsője is.

Álcahálós bemutatkozásával pedig ugyan palástolni próbálja púposságát, de Quasimodo hozzá képest délceg dalia, bár egy tárnából sem jött fel a szén magától, ahová bányászbékaként bemerészkedett.

De szem előtt illenék tartani, hogy ha mindenki jót írna magáról, akkor nem hinnék el, ha meg rosszat, nem állnának vele szóba, így röhej lenne a gyarló és közhely a jó oldalt mutogatni, így ezzel egyetértő hasonló logikájú, hülyeségekben kompatibilis és szabadon szárnyaló emberre vágynánk.

Mert hiszünk a sárkányokban, a jó tündérekben, az Unikornisban, a szabvány A/4-es rendes emberekben és minden egyéb, emberi fogyasztásra abszolúte alkalmas fantázia szülte torz és gnom lényben ugyanúgy, ahogy magunkban is. Hogy képesek vagyunk arra is, amire elsőre gyengének látszunk.

 

 Egyszer majd, amikor ráébredünk arra, hogy a biztonság, a lelki erő, a védelem, a támasz, a szeretet. Bennünk van legbelül, akkor a Férfi szerelemre is vágyó szabadságának egyetlen, biológiailag is megalapozott mély tárgya lesz: a Nő.

Szóval senki nem veszít semmit, mert néha annyira fárasztóak vagyunk, hogy önmagunktól lezsibbadunk külön-külön is. A másikkal szemben támasztott elvárásaink teljesen irreálisak, talán nincs is az az ember a világon, aki ennyi lehetetlen követelménynek meg tudna felelni és a képmutatást is legfeljebb JPeG-formátumban ismeri.

De ha a blődség és valóság metszethalmazába helyezed a sorokat, akkor minden bizonnyal megérintjük egymást írásaink, gondolatvilágaink által, így a kémia sem csak ideig óráig fog tartani és nem lesz szalmaláng effektus közöttünk.

Tudvalevő, hogy a degradálás nem éppen mondható a harmonikus ismeretség alapjainak, de nem egyszerű elme az ember többszöri olvasatra sem, illetve úgy meg talán méginkább nyűg, míg a sajátos a humor, a nyíltság, közvetlenség meg zavaró és taszító paradoxont alkot egyben, így sokan félreértik, vagy megsértődnek a néha csípős beszólásokon, de hát nem doktori disszertációra készülünk.

Egy kapcsolat hossza, szélessége meg nem az időtől, nem a mennyiségétől függ, hanem a Minőségétől. Ami nem lehet elmélet, hanem csak Gyakorlat. És nem hit, hanem a valóság gyakorlása, mert egy közös út akkor közös, ha ott mind a két fél meghozza a saját maga döntését és a kettő valahol egybeesik, hogy a továbbiakban együtt előre, vagy külön hátra. 

Az ideális társ szerintem az, akivel közösen tesszük ki a teljességet, a hiányosságok kiegészítik, az azonosságok erősítik egymást és összhangban egymáshoz egyeztődnek a személyiségek.

Így figyelj, kit választasz, mert aki nem érti a hallgatásod csendjét, az nem fogja érteni idefirkált szavaimat sem, mert az igazság legfőbb ismérve az, amikor az őszinte ember azt beismeri, vagy a nem egyenes azt tagadja.