Elvált ember szeretője...

Írtam többször egy gondolatot az elvált ember szeretőjéről naplómba, mikor párunk hétköznap szívesen lát minket bármikor, de a hétvégét mással tölti. Nos. Nem tudom értékelni az ilyen dolgokat, mert ennyi toleranciát nem lehet elvárni a másiktól, hogy a legértékesebb időben egy az egyben háttérbe tegye magát. Hogy a dolgos, nehéz, kemény és túlhajszolt munkavilágos hétköznapokba jusson csak ránk, nőkre idő ... míg a pihenős hétvégét a "társ" a családdal, az exel, a gyerekekkel, a haverokkal, akárkivel tölti.

Megkérdem és asszem joggal: milyen társ az ilyen? Hogy pont akkor nem figyel, nem törődik a másikkal, amikor annak is pihenésre lenne szüksége. Elvégre hétköznap mi is dolgozni kényszerülünk. Vagy nem? Nem lehetne és nem lenne némiképp kölcsönösebb, tán kellemesebb is, ha az együttre olyan idő is jutna, ami minőségben is ott van? Hogy rákészülsz igenis a másikra és nem két munka közepette figyelsz rá, megszokásból.

Hanem azért, mert fontos neked és mert szeretnél törődni vele, időt szakítani rá. A hétköznapok elvárásaiban, frusztrált kötelezettségeiben elcsépelődhet a kapcsolat. Hétvégén aki kizárja a másikat az életéből akármi ok miatt (mert a család nem csípi az újat, mert a gyerek-ex féltékeny-irigy, mert a haverok megszólják és mert csak úgy), az veszít a legtöbbet. Mert értékes idejét olyanokkal tölti, akik soha nem fogják tudni úgy szeretni, ahogy egy Társ önzetlenül. Háttérbe vonulhatunk egyszer-kétszer-háromszor ... biztos, hogy negyedszerre észre is veszed talán, hogy nem vagyunk ott. Na de hol is leszünk mi ekkor?

Írtam akkor, hogy ebben az egészben, amikor a másikat kizárjuk fél életünkből ... a slusszpoén az, hogy a hétköznapi dolgos, fáradt, nyügös ráncokat mi simítjuk ki. Miközben élvezni nem tudjuk, mert más kapja meg ... az ex, a gyerek, a szülő, a haver-koma-jóbarát örülhet neki hogy uggyan milyen frissek és fittek is vagyunk.

Képzeld el, hogy főzöl valami írtó finomat, aztán jön a haver-család és megeszi, neked meg nem marad. Kitartás, kedv van, megcsinálod újra, semmi gáz. Na azt meg a szomszéd eszi meg, mert éppen beesik és nem mondod neki azt az illem miatt, hogy hát nem kínálod meg. Ő se hagy neked semmit. Süthetsz-főzhetsz újra ismét.

Hogy egy idő után letörik a lelkesedésed és azt fogod mondani, hogy b@ssza meg most már elég volt!, én is szeretnék enni és élvezni a főztömet az tutti!

Nahh... ez most csak egy hangos gondolat, mert néha elég lelombozóan tudnak viselkedni a pasik, hogy arra sincs idejük, annyit leírjanak: szia, nem fogok ráérni, de teljen kellemesen a hétvégéd. Ennyi. És máris jobban esik az embernek, nem tűnik pofátlan nemtörődömségnek és nem ír az ember jánya baromságokat félig felborzolt tüskékkel.

Ugye, hogy a bujós Sünike sokkal kedvesebb? Na jó lenne vigyázni rá! Csak úgy halkan súgok.