2012. július 17., kedd

Örökké veled

Egyedül fekszem az ágyamban
S szívembe mart az éjszaka
Úgy vártalak téged haza
De csak a csend jött egymaga

Nincs mellettem már fényesség
S a lelkemben is teljes a sötétség
Csak egy gyertya pislákol itt még
Míg a faggyúja teljesen el nem ég

Körülöttem a levegő is kemény s rideg
A testem már lassan jég hideg
De oly jól esik az a meleg
Melyet a tenyered az arcomba remeg

Nézem magam fentről s szánom
Miért is adtam a testem már bánom
S könnyező szemedben most már látom
Csak te lehetsz nekem az örökös álmom



SP

3 megjegyzés: