Érzelmi nihil

Érzelmi nihilségnek hívom azt, amikor az ember csak van. Igaz hogy szeretet veszi körül, de valójában azt nem tudja átélni, mert elveszik a teendőkben, a kötelezettségben, a kötelességben, az elvárásokban, amikor nem járja át minden porcijákát a szeretet érzése. Minden porcikáját és minden idegszálát nem borzolja át egy kellemes meleg lágy szellő, amitől még a hideg is futkozhat rajta... az is kellemesen fog esni.:)

Ez van munkahelyen, amikor kötődünk a kollegákhoz, hiszen egyfajta közösség az is, szeretjük is őket a magunk módján még a legutálatosabb főkönöt is, de azért hiányzik valami, főképp miután egész héten velük töltjük az idő nagy részét.

Ez van hétköznap mikor munkától megfáradtan hazaesünk és jóformán csak kaja, tévé, meg a szex és alvás hiányzik még a napból, pedig ott van minden, a család, a társ, a gyerek, de valahogy mégis hiányzik az a plusz valami.

Ez van mikor hétvégén, vagy épp szabadság alatt, vagy kis pihenős napon az időt haverokkal töltjük, mert kell a kerti party is, a csajok kidumálása... vagy a csajos séták, pletyipartyk a pasik kibeszélésére, vagy a szülőnek való segítség a ház körül, netán elmenni csavarogni a gyerekkel, a családdal együtt. Mindeben ott van a kötődés a másik iránt, a szeretet, a kapcsolat függvénye.

Mégis, mégis hányszor érezzük azt, hogy jajdejó, letelt a munkanap, lehet kis pihenő, feltöltődés, aztán ... eszünkbe jut a bevásárlás, a házimunka, a tanulás a gyerekkel, vagy beesik egy váratlan vendég és estére úgy esünk be az ágyba, hogy b@ssza meg holnap megint munka és mégcsak nem is pihentem, nem is volt olyan jó.

Hányszor érezzük azt, hogy jajjdejó péntek és pörgünk ezerrel, hogy hurrá hétvége, lehet ezt-azt csinálni, kipihenni a heti melót... aztán vasárnap arra eszmélünk, hogy basszus úgy elment az idő a semmire, hogy a lényegre nem is volt idő, hétfőn meg kezdődik minden előlröl.

Amikor vagyunk, csináljuk a megszokott dolgokat és mégis hiányzik valami. Az a valami, amit egy Társ tud.na nyújtani nekünk. Ugye hányszor jutunk el ide nap, mint nap ... hétről hétre?

Amikor olyan jó lenne, ha ott lenne a másik. Csak úgy. Mert fáradtak vagyunk már mindketten. Nem is a munkától, hanem úgy benn, lelkileg is kimerültünk már és nehéz így mindent húzni, csinálni. Amikor hiányzik nem a felszín, hanem már ott legbelül valami, a másik, hogy oda egy picit beférkőzzön és ott legyen pár órát, egy napot legalább, de egy hét is kevés lenne ... hogy úgy istenigazából töltsön rajtunk. Hogy bírjuk tovább.:)

Átölelni a másikat csak úgy, hogy de jó hogy itt vagy, hogy végre magamhoz ölelhetlek, hogy kicsit megállhat és megpihenhet az ember. Kicsit összebújni, odabújni a másikhoz, együtt, amikor azt se tudni, kinek hiányzik a másik jobban, ki kit ölel szorosabban.

Aztán aprón, finoman elindulhatnak a kezek kis simogatás a karon, a mellen, a testen ... és még mindig bujunk, mert nagyon jó pihenni a másikon, a másikkal. És miközben simogatod gyengéden... talán kicsit szusszantok is egyet közösen. Nem! nem alvásról van szó, hanem lelki pihiről belül. Majd egyszer csak arra eszmélsz az álomkóros simogatás közepette, hogy a másik is ébren van, kipihente kicsit magát és egyre erősebben szorít magához...

Ez már nem a fáradt, nem a rohanós, nem a kapkodós ölelés ... sokkal jobban esik. Némi vágy is van benne. Vele tartasz. Hogy jól esik a simogatás, a finom összebújás és többet szeretne. Érzed rajta, ahogy magához húz, ahogy átölel és önkéntelenül is adod neki azt, amit érzed, hogy szeretne. Mert te is azt szeretnéd, mert mindketten ugyanazt szeretnétek. 

És akkor elindul bennetek egy olyan érzelmi hullám, ami feltölt jócskán. Nem azonnal, hanem fokozatosan. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is többletet ad ebben a cudar világban. Amikor a simogatás és ölelés felforrósodik és úgy néztek már egymásra, hogy a másik szemében ott van minden. Minden, amit jelentesz neki, amit szeretne. Mondania sem kell, mert látod és érzed. Elindul a vágy lavina mindkettőtökben és először lassan, majd egyre inkább szenvedélyesen egymás rabjai lesztek.

Már nem attól pörögsz, már nem attól szédülsz el, hogy hurrá vége a hétnek, hanem attól hogy a másik megszédítette úgy az agyadat, mint legbelül is minden idegszáladat és testileg lelkileg töltődsz vele, mellette. És csak vagy és csak öleled, szorítod magadhoz forrón, csókolod szenvedélyesen, simogatod gyengéden, érzéssel és vele vagy. Érzed minden porcikájában a forróságot, a szenvedélyt, ahogy mindketten kiengeditek magatokból a hétközben rátokrakódott út porát.

Na ha ezt átélted fejben ... ha túl vagy pár agyi erekción és kipihentnek, feltöltöttnek érzed magad elméletben ... akkor szakíts időt a másikra is és éld át vele is ugyanezt. Akkor tudni fogod, mit graffitiztem itt és mi az érzelmi feltöltöttség.

Kellemes pihengetést mindenkinek. :)